Az elmúlt negyedévben a Samsung megszerezte a vezető helyet az okostelefonok piacán. Kérdés hogy a nagyobbik dél-koreai gyártó sikere miben rejlik? A rossz nyelvek szerint a Samsung gagyi de olcsó termékeinek, azonban a Galaxy S és a Galaxy S II eladási mutatóit látva ezt könnyű megcáfolni. Ha jobban megnézzük, a Samsung az évek alatt túlnőtt a legtöbb Androidos gyártón, nem véletlen hogy a Nexus S és a Galaxy Nexus is az ő műhelyükből került ki. Sokszor éri kritika a gyártót, miszerint az Apple után lohol és valljuk be őszintén, időnként tényleg úgy tűnik, hogy bizonyos dolgokban az almás cég termékei adtak ihletet a dél-koreai mérnököknek. (Mindemellett az vesse rájuk az első követ…) Most azonban itt a Note, amit senki nem nevezhet utánzatnak, hiszen a maga nemében kategóriateremtő készülékről beszélünk.

• Android 2.3
• 5.3 hüvelykes kapacitív Super AMOLED HD kijelző, felbontása 1280 × 800 pixel
• kapcitív stylus (S-Pen)
• Samsung Exynos 4210 @ 1.4 GHz
• 2500 mAh-s akkumulátor
• 1 GB RAM, 16 GB ROM
• microSD kártyahely
  (maximum 32 GB kapacitás)
• négysávos, GPRS, EDGE, UMTS, HSPA
  (HSPA+ maximum 21 Mbps,
  HSUPA maximum 5.76 Mbps)
• Bluetooth 3.0, NFC,
  WLAN 802.11 a/b/g/n + Wifi Direct
• micro-USB 2.0
• integrált GPS-vevő (A-GPS)
• 3.5mm audió csatlakozó
• 8 megapixeles autófókuszos kamera
  LED-es vakuval,
  2 MP előlapi kamera
• mérete: 145.8 x 83 x 9.6 mm
• súlya: 178 gramm

Arra a kérdésre, hogy “A Note egy kisméretű tablet vagy egy nagyméretű telefon?” nincs értelme válaszolni, hiszen a Samsung célja pontosan a két kategória közötti határ elmosása volt. Nem merem biztosan állítani, hogy a Note méretű eszközök beleköphetnek a tabletpiac levesébe, viszont azon érdemes elgondolkodni hogy sokan (jómagam is) kényelmetlennek találnak egy 10″-os táblagépet, azonban egy 5.3″-os telefon mellé nem biztos hogy sokan vennének egy 7″-os tabletet. Jelenleg a Note egy felsőkategóriás telefon extrákkal, hogy ennél több lesz-e belőle, az majd idővel eldől.

Néhány napja gőzerővel nyúzom a Note-ot, és ahogy anno a Galaxy S Wifi 5.0-nál is, a méret mellett szinte senki nem megy el szótlanul. Van akinek ez a képátló már a tűréshatárán túl van, mások érdeklődve vagy éppen csodálkozva kérdezik: “Van ekkora telefon?” Igen, van. A sorok közül már ki lehetett olvasni, hogy telefonként használtam a Note-ot, és meglepően kezelhetőnek bizonyult ez a méret. Zsebben elfér, és hála az 1 cm alatti vastagságnak még csak nem is annyira zavaró. A zsebteszten túljutva a következő kérdéses pont a kijelző “elérhetősége” volt. Az évek alatt kifejlődött leejtésbiztos fogásom viszont kifogott a készüléken (vagy inkább rajtam). A telefont jobb kézben tartva, a jobb alsó sarkát bemélyesztem a tenyerembe, hüvelykujjammal nyomkodok, többi ujjammal pedig átfogok a készülék másik oldalára. A Note-nál ezzel a tartással nemhogy a kijelző átellenes sarkát nem, de még a felső értesítési sávot sem értem el. Kicsit lejjebb adva a biztonságból (továbbra is a tenyeremben fogva, ujjaimmal azonban nem a másik oldalt hanem csak a hátlapot tartva) sikerült a kijelző nagy részét lefednem, azonban a siker nem 100%-os hiszen a bal felső sarok továbbra is elérhetetlen távolságban húzódott. További apró kellemetlenség, hogy ilyen fogással a hangerőgombok is túl magasan helyezkednek el, ami főleg telefonálás közben zavaró. Persze lehet másképp is tartani egy telefont, és álló/ülő helyzetben lehet egy kézzel boldogulni, viszont séta közben vagy egy zötyögős buszon ez szinte kivitelezhetetlen. Ezzel együtt kell élni, ha valaki a Note-ot választja. Én abszolút nagy-kijelző párti vagyok, meg is jártam a szamárlétrát: 2.8″-tól kezdve most 4.0-nál tartok, viszont kapásból 5.3-ra ugrani nekem sok lenne.

A külsejét tekintve a Note hordozza a korábbi Samsungok ismertetőjegyeit. A home gomb a megszokottnál kicsit nyújtottabb, ezen kívül semmi különös nincs az előlapon. A telefon oldala a szokásos minimalista gondolkodásmódot tükrözi, ennek jegyében se fényképező gomb, se HDMI csatlakozó nem került a Note-ra. (Utóbbit egy micro-USB – HDMI átalakítóval orvosolhatjuk, ráadásul az USB port OTG funkcióval is rendelkezik). A hátlap a Galaxy S II-höz hasonlóan nagyon vékony és a felülete kicsit recés. Az aktuális trenddel ellentétben a kamera nem lóg ki a hátlap síkjából. A mellékelt S-Pen-ről és a hozzá tartozó szoftveres megoldásokról majd a következő cikkben írok.

Ahogy már említettem, a hardveres összetevőkre nem lehet panasz. A mostani versenyben nehéz kitűnni a sorból, viszont a Samsungnak két helyen is sikerült. Az egyik természetesen a gigászi kijelző. A panel hatalmas előrelépés a már említett Galaxy S Wifi-hez képest, hiszen az AMOLED technológiára váltás mellett a képpontok száma is majdnem háromszorosára nőtt. Egy átlag telefonhoz képest a másik nagy ugrás az akkumulátor teljesítményében rejlik. A 2.500 mAh-nak hála szerintem jobban szerepel akármelyik társánál a nagy kijelző ellenére. A kamera hozza az ebben a kategóriában kötelezőnek mondható 8 megapixelt és 1080p videofelvételt.

Próba képek és videó: