Régóta tudni lehetett, hogy az Intel be akarja tenni a lábát a mobileszközök világába, és a CES-en végre lehullt a lepel a Medfield platformról. Ahhoz hogy megérthessük, miért is forradalmi ez a lépés, illetve mire számíthatunk 2012-ben, egy rövid kirándulást kell tennünk a processzorarchitektúrák világába.

Néhány évvel ezelőtt még éles határ húzódott a két legismertebb architektúra között. Asztali számítógépünkben és a laptopunkban x86-os processzort használtunk (és használunk mind a mai napig), okos(telefonunkban) pedig ARM utasításkészletű processzort. Előbbi sokkal közismertebb, a legtöbben meg tudják mondani hogy Intel vagy AMD processzor van-e a gépükben, esetleg még a processzorcsalád típusát is. A mobileszközökkel kapcsolatban általában kevésbé jól informáltak a felhasználók, ennek oka pedig az, hogy néhány évvel ezelőttig egyáltalán nem foglalkoztunk azzal hogy mennyire gyors chip van egy telefonban, sokkal fontosabbak voltak az egyéb képességek. Az Android Arénán (ha csak minimális mértékben is), de mindig próbáltam a képet adni az aktuális mobil chipek teljesítményéről, a köztük levő különbségekről. Így a rendszeres olvasóknak talán ismerősen csengenek a Qualcomm, Texas Instruments, (Samsung, Nvidia) nevek.
Ebben a cikkben nem érdemes belemenni az x86 és az ARM közötti különbségbe, mert mélyebb számítógépes tudást igényel, maradjunk annyiban hogy az x86 a gyakorlatban nagyobb teljesítményt és nagyobb fogyasztást, míg az ARM ezeknek pontosan az ellenkezőjét biztosította. A x86 nagy teljesítménye teljesen érthető, az ARM kis fogyasztása viszont a hordozhatóság miatt volt fontos. És hogy miért beszélek múlt időben? Az Intel és Lenovo tegnap bemutatta az első x86-os okostelefont.

Mielőtt tovább beszélnék a tegnapi bemutatóról, érdemes megnézni mi vezetett ahhoz, hogy az évek alatt elolvadt a két architektúra közötti különbség. Az első jelentősebb lépés az Intel részéről történt, amikor 2008-ban bemutatta az Atom névre keresztelt processzorcsaládját. Az Atom processzorok azt az igény akarták kielégíteni, hogy egy hordozható gép ne csak 1-2 órát bírjon ki töltés nélkül. Ekkor születettek meg a netbookok. A netbookok sikerszériája leáldozni látszik, ehhez viszont az ARM processzorok fejlődését kell górcső alá venni. Az Intel részéről tehát megindult a törekvés, hogy (közel) azonos teljesítmény mellett egyre kisebb fogyasztású chipeket építsenek. A másik oldalon az okostelefonok (és a tabletek) elterjedése megkívánta a mobil chipektől az egyre nagyobb és nagyobb teljesítményt. Így született meg durván egy éve az első kétmagos, nemrégiben pedig az első négymagos ARM chip (Tegra 2 és Tegra 3). Ezeknek a chipeknek (és a rájuk optimalizált operációs rendszernek) hála a tabletek jobb felhasználói élményt nyújtanak, mint egy netbook vagy egy gyengébb laptop. Eközben az Intel bemutatta az ultrabook kategóriát, amely egy teljesen új terméket teremtett. Teljesítményben egy “hagyományos” laptop, üzemidő és hordozhatóság tekintetében viszont egy mobileszközhöz állnak közelebb az ultrabookok. Tegnap pedig lehullt a lepel a Medfield-ről (végleges nevén: Atom Z2460), amely az eddig ARM felségterületnek számító okostelefonok és táblagépek világát kívánja meghódítani.

Két kérdés maradt hátra: Mit keres Intel processzor egy okostelefonban, illetve van-e létjogosultsága az x86-nak ezen a területen? Az első kérdésre egyértelmű a válasz: Az elmúlt negyedévekben több hordozható kütyü fogyott, mint ahány PC, tehát jókora profitot rejt ez a piac. A második kérdéssel kapcsolatban csak spekulálni tudtunk, egészen tagnapig. Az előzetes várakozások alapján a Medfieldnek túl magas volt a fogyasztása, emiatt sokan már bejelentés előtt temették a processzort. Ugyan az Intel a bemutatóban szokás szerint nem mondott konkrét adatokat, azonban az AnandTech-nek sikerült néhány tesztet lefuttatnia, az eredmény pedig (minimum) váratlan: Az Intel messze a legjobb teljesítményt hozta, méghozzá úgy hogy a tesztpéldányon a több mint egy éves Gingerbread futott. Emellett viszont a fogyasztása többnyire alacsonyabb volt a konkurenseknél. Érdemes végigolvasni az AnandTech cikkét, részletesen elemzik a processzor felépítését, és teljesítményét.

Magáról a chipről néhány szót: Az Atom Z2460 egy egymagos chip, aminek az órajele 1.3 GHz, azonban a Nehalem magos Intel processzorok Turbo Boost megoldásához hasonlóan az órajelet ideiglenesen 1.6 GHz-re tudja emelni a chip. A GPU terén sajnos nem ennyire jó a helyzet, ugyanis a PowerVR SGX 540 grafikus magját használják, ami anno még a Galaxy S-ben mutatkozott be. Kicsit javít a helyzeten, hogy az órajelet 400 MHz-re emelték, azonban ennél vannak már gyorsabb GPU-k is a piacon. A chip képes az 1080p hardveres dekódolására, és érdekesség hogy a képrögzítési képességét is felturbózták, ugyanis 15 fps sebességgel tud 8 megapixeles képeket rögzíteni.
Év végére ígéri az Intel az utódot, amely már két processzormaggal és új GPU-val fog érkezni.

A mobileszközök piaca tehát csatatérré vált, ami a vásárlók szempontjából jó hír, ugyanis élesebb árversenyt és gyorsabb fejlesztéséket igényel minden résztvevőtől. Egyrészről az ARM és az x86 méri össze erejét, mind az okostelefon, mind a tablet-ultrabook-laptop kategóriában. Másrészről ütközőpont jött létre az Android és a Windows között is, hiszen a hordozható eszközök világában most már x86-ARM platformtól függetlenül választhatunk operációs rendszert (a Windows 8 ARM processzrokon is futni fog). Hogy pár év múlva ultrabookot vagy tabletet, Windows-t vagy Androidot, x86 vagy ARM processzort fog-e használni mindenki PC helyett (vagy mellett) azt most még lehetetlen megmondani. Ha szemléltetni akarjuk a kialakult helyzetet, akkor az Intel most partra szállt Normandiában. A háború kimenetele ugyanakkor most még nagyon kérdéses.

Az Intel és a Lenovo közösen bemutatott telefonjának egy külön bejegyzést szentelek majd.