Néhány hónapja a hazánkban elsősorban GPS navigációiról ismert gyártó is úgy döntött, hogy felugrik az Android szekerére, és az olcsó táblagépek piacán próbál teret hódítani magának. Az Európában xTAB néven kapható család immár négy tagot számlál, közülük a legdrágább modellt, a 100S-t teszteltük egy hétig.

• Android 2.3 (4.0-ra frissíthetÅ‘)
• 9.7 hüvelykes kapacitív LCD IPS kijelzÅ‘, felbontása 1024×768 pixel
• AML8726-M Cortex-A9 @ 1 GHz,
  ARM Mali-400 3D GPU
• 3500 mAh-s akkumulátor
• 512 GB RAM, 4 GB ROM
• microSD kártyahely
  (maximum 32 GB kapacitás)
• KülsÅ‘ 3G-modem támogatás
• Bluetooth, WLAN 802.11 b/g/n
• micro-USB 2.0, HDMI port
• 3.5mm audió csatlakozó
• 2 megapixeles kamera
  0.3 MP-es előlapi kamera
• mérete: 242.4 x 189.4 x 12.8 mm
• súlya: 650 gramm

A külseje a 4:3-as képarányú kijelzÅ‘nek köszönhetÅ‘en kicsit zömöknek hat, kézbe vételkor erre rá is erÅ‘sít a 650 grammos tömege, azonban egyáltalán nem volt rosszabb fogni, mint bármelyik 10″-os társát. Az elÅ‘lapon 3 db kapacitív gombot találunk, felül a szokásos bekapcsológomb, oldalt a hangerÅ‘szabályzók, minden más (HDMI, microUSB, microSD, 3.5 mm-es jack) az aljára került. Itt kell megjegyezni, hogy habár nem rendelkezik nagyméretű USB porttal, a mellékelt átalakító segítségével a microUSB csatlakozóba dughatunk kontrollertÅ‘l kezdve billentyűzetet, pendrive-ot és még rengeteg mindent, az Android ezen a téren verhetetlen.

Bekapcsolás után a gyári 2.3-as Android felület fogad, egyedül az értesítési sávon eszközöltek apró módosításokat. A Gingerbread lassan másfél éves lesz, ráadásul nem tabletekre készült, ez valamennyire rányomja a bélyegét a felhasználói élményre. Szerencsére készül az ICS frissítés, ami szoftveresen az élre fogja helyezni az xTAB-ot. A gyári Android alkalmazásokon kívül két említésre méltó program került az 100S-re. Az egyik a QuickPic névre keresztelt képnézegető alkalmazás, a másik egy szó szerinti értelemben vett fájlböngésző (másolni, törölni nem tudtam vele).

A szoftver hozza a várható szintet, azonban a belső tárhely elérési útvonala nem egészen felel meg a programok elvárásainak. Ennek a megértéséhez azonban szükséges egy rövid kitérőt tenni: Eredetileg az androidos mobilok kevés belső memóriával rendelkeztek (256-512 MB), amiből lejön az Android rendszer által lefoglalt terült, a maradékot hívjuk belső tárhelynek vagy alkalmazástárhelynek. Mivel ez nem túl sok, a felhasználói adatok tárolásához, és a programok adatainak lementéséhez szükség volt egy microSD kártyára. Később elterjedtek a több gigabyte-nyi belső memóriával rendelkező készülékek, és ez kicsit megbonyolította a helyzetet. Például egy 8 GB-os androidos kütyü durván 1,5 GB alkalmazásmemóriával gazdálkodhat, és nagyjából 5 GB hely marad a felhasználói adatoknak. Mivel ez az 5 GB átvette az SD kártya szerepét, több helyen belső SD kártya néven emlegették. A probléma ott kezdődik, ha egyszerre használunk belső és külső SD kártyát. Melyik legyen az elsődleges? Logikusnak tűnik az integrált tárhely, hiszen az biztosan mindig elérhető. Viszont az SD kártya méretét mi választjuk meg, és habár elsőre soknak tűnik 5 GB, akár alkalmazásokkal is tele tudjuk rakni, hiszen egyes Gameloft játékok jócskán 1 GB feletti helyet igényelnek az SD kártyán. Főzött ROM-okban, és az utóbbi időben 1-2 gyári rendszeren is lehetőséget kapunk arra, hogy kiválasszuk az elsődleges tárhelyet, a másikat pedig általában egy almappán belül érhetjük el. Viszont az alkalmazások szinte kivétel nélkül az elsődleges tárhelyet fogják használni (mnt/sdcard) útvonallal. Visszakanyarodva az xTAB-hoz: A belső tárhely nem az említett elérési útvpnalon van, mert az a microSD-nek tartották fent. Emiatt alapvető dolgokat képtelenek vagyunk elvégezni külső SD-kártya nélkül (pl: Gmail melléklet mentése). Remélhetőleg az ICS frissítésben ezt módosítják. Ugyanez a helyzet, amikor a számítógéphez kötjük a tabletet, a belső memóriát kapásból valamiért nem ismeri fel, pedig bőszen elkezdte telepíteni az illesztőprogramokat. Ezen biztosan változtatni fog a 4.0, ugyanis ott ugyanis az MTP protokollal érjük el a tárhelyet (mint a legtöbb fényképező esetében).

Ha már a hibajelenségeknél tartok, még egy rendkívül bosszantó hibába futottam bele, méghozzá hogy a kijelző szigetelése nem tökéletes. Ennek az a következménye, hogy ha nem kézben fogjuk a táblagépet, akkor sokkal rosszabbul érzékeli a nyomkodást. A neten körülnézve, azonban úgy tűnik hogy senki másnál nem jelentkezett ez a probléma. Azért is gyanús, hogy a tesztkészülék egyedi hibája volt, mert böngészés közben is néha érdekesen viselkedett a gép. Az a lenti videón szépen látszik, ahol a görgetés közben (helyett) különféle anomáliák jelentkeztek.

Az említett két dolgon kívül azonban más negatívumot nem tudok felhozni. Az 1 GHz-es processzor a kötelezÅ‘ teljesítményt hozza, az animációk közel sem akadásmentesek, de az ICS a hardveres gyorsítással sokat segít majd az ügyön, mert a Mali 400-as GPU egyáltalán nem rossz, sÅ‘t… A hardveres oldalon (amellett, hogy “Wifi-only” készülékrÅ‘l van szó), a GPS sem került bele a tabletbe. Nagyon nem fog hiányozni, nem gondolnám hogy egy 10″-os táblagéppel szeretne bárki is navigálni. A kamera megint csak inkább mutatóban van, 2 megapixel nem sok, de nem is fogunk fényképezni vele, ha mégis nagyon meg vagyunk szorulva, akkor pedig elég ekkora felbontás. A felsÅ‘kategóriás tabletekhez képest még egy helyen faragtag a költségekbÅ‘l, ez pedig az akkumulátor. A 3.500 mAh-es egység durván feleannyi ideig bírja, mint a legtöbb 10″-os példány.
Összességében az xTAB-100S hozza azt, amit az árcédula alapján elvárhatunk tőle: Nem ér fel a nagy gyártók legújabb modelljeihez, de a névtelen távol-keleti tableteknél jóval többet nyújt.